Településtörténet - Radostyán

Radostyán község Borsod-Abaúj-Zemplén megye középnyugati részén, Miskolc, Sajószentpéter, Kazincbarcika közelében található. Területén a Nyögő-patak folyik, mely a Sajóba torkollik.

Radostyán a Tardonai-dombság területén, annak keleti, középső részén fekszik.

A település a környező hat faluval együtt a Pitypalatty-völgyben terül el. A völgy nevét – források hiányában, kutatómunka eredményeképpen – az e helyen fellelhető fürjekről kapta, ugyanis a fürjek jellegzetes hangja a „pitypalatty”.

Éghajlata szubkontinentális, mérsékelten hűvös, mérsékelten száraz. Ez a klíma az erdőgazdálkodásnak és a szántóföldi kultúrák létrehozásának is kedvez. Az erdőgazdasági területeket vegyeskorú, keménylombos és fenyőerdők borítják. A település határában az erdők aránya mellett a szántók aráőnya is jelentős. Természetes növényzete a Bükk-fennsíkéval megegyező.

Alig van érdekesebb és izgalmasabb olvasmány a községét, egyházát szerető ember számára, ha régi feljegyzések alapján tanulmányozni kezdi községének, egyházának történetét.

Községünk már a honfoglalás előtti időben ember lakta terület volt. Régészeti leletek alapján a legrégebbi település a Pitypalatty-völgyben.

Radostyán már a kelták idejében hatalmas lakott telep volt. Ezt bizonyítják a század elején előkerült tárgyak (hamvvedrek, vaslándzsa, kardkötőlánc), melyeket a miskolci Herman Ottó Múzeum őriz.

A hagyomány azt tartja, hogy a mostani templom helyén ősidők óta kisebb vár, vagy megerősített hely volt, amire a templom domb alkalmas is lehetett. Ezt a hagyományt megerősíti a község szláv eredetű neve is. Borovszky Borsod vármegye történetében azt írja, hogy a hradityán a „gradistya” szóban találja magyarázatát, ami váracskát jelent, noha a történelmi oklevelekben semmi nyomát sem találtuk annak, hogy itt valaha is vár lett volna. A honfoglalás előtti időkben vagy azután közvetlen germán nép lakhatta, mert találunk feljegyzést, ahol Radostyánt mint Zudesthánt említi. Az első írott feljegyzés 1219-ből való, amely szerint a község a diósgyőri vár tartozéka volt.

Ha a települést a Váradi Regestrumban előforduló Zudesthan faluval azonosítjuk, úgy már a XIII. század elején meglévő községről beszélhetünk. E forrás is egyértelműsíti a településnek a Diósgyőri várhoz való tartozását. A község nevét Hradystyan, Radysthyan, Ragistian, Radystyan, Ragyosthyan változatokban ismerjük.

A község több ízben elpusztult. Feljegyzések szerint a husziták 1474 körül, majd a törökök 1556-ban dúlták fel a falut. Később hódoltsági területként adót fizetett Budára, majd Fülekre. Amikor a kamara visszaszerezte a diósgyőri koronauralmat, Radostyán a koronauralomhoz került.

A község vonzereje, műemlék építménye a református harangláb, barokk stílusú, 1762-ben épült, ismereteink szerint Közép-Európa legrégebbi ilyen jellegű építménye. A torony alapjától kezdve teljesen fából készült, vasszöget egyáltalán nem használtak az építésnél, a hatalmas fagerendákat is faszögekkel fogták össze. A torony ablakainál érdekes faragványok voltak, melyek a tornyot díszítették, de ez idővel elkorhadt.

A templom kisebbik része őseredetű, a hagyomány szerint még a husziták építették. A templom nagyobbik részét 1784-ben építették a kisebbik részhez, s 1786. augusztus 23-án délután 3-4 óra között villámcsapás érte és kigyúlt, de sikerült hamar eloltani.

A templom tornya 1784-ből való, későbarokk stílusú. 1799-1800 között épült a parochia.

A községnek az iskolája 1803-ban épült. Az iskola pár év múlva szűknek bizonyult, így 1821-ben az iskolát kibővítették. 1868. július 26-án reggel 6 óra körüli időben a szalmafedelű iskolaház teljesen leégett. Ettől kezdve már csak javítgatták, foldozgatták. 1914-ben a lelkész buzdítására új iskolát és tanítói lakot kezdett építeni a falu. Az iskola épülete elkészült, már azonban sajnos már bezárták.